A Felső-Tisza Alapítvány honlapja


Tartalom



Látogatóink száma:
  Free Hit Counters
Free Counters



» Főoldal - English - German - Slovak - Orosz - Українська - Vendégkönyv - Bejelentkezés - Elérhetőségek


Jelenleg itt vagyunk...

Főoldal  >>  Fenntarthatóság


Tanya a városban – közösség és természetközelség
Közzétéve 2012. 02. 12. Szerző Rosta Gábor | Összesen nézték 806 | Megjegyzések (0)

 Manapság sokat hangoztatott mondata a Vidéki Térségek Európai Chartájának: „város és vidéke közös sorson osztoznak”. Mi a gyökere ennek a közös sorsnak? A válasz, vagy annak egy része az ember természetre, természetesre irányuló belső világából, a természetesre való beoltottságából fakad. A városi kertek gyarapodó száma is az embernek azt az alapvető törekvését mutatja, hogy megtapasztalja a közösségi és ugyanakkor természetközeli lét biztonságát és szabadságát.

 A civilizáció a kertekben kezdődött, magát az Édent is kertként képzeljük el. A városi kertek mindig is jelen voltak a korai városokban, sőt maguk a városok is a kertek sokaságából születtek. Csak az utóbbi időben teszünk éles különbséget a város és a vidék között, csak az utóbbi évszázad szakította el a városi embert a kertek nyugalmától, a természet közelségétől. Egészen az elmúlt évszázadig természetes volt a városi kertek megléte - köszönhetően a kisebb szállítási távolságoknak és szállító kapacitásnak, csak az elmúlt évtizedek eltorzult városfejlődése és még természetellenesebb élelmiszerkereskedelmi gyakorlata tette különlegességgé és egzotikussá a városi mezőgazdaság fogalmát.

 Száz éve külön várostervezési modell volt a kertváros koncepció, amely 1902-ben Ebenezer Howard, Garden Cities of To-Morrow című könyve nyomán vált európai építészeti mozgalommá, és amelynek egyik gyönyörű példája a budapesti Wekerle telep. Más források is táplálták a múltban a városi kertmozgalom terjedését: minden gazdasági válság és háború ösztönzőleg hatott a lakossági önellátás megteremtésére, sőt az állam is megadott minden elképzelhető segítséget e cél eléréséhez. Nyugat Európában és az Egyesült Államokban, a Szabadság kertek az első, és a Győzelem kertek voltak a második világháború során az önellátást megteremtő kertmozgalom nevei, amelyek kiváló eredménnyel működtek: a lakosság zöldség-gyümölcs ellátásának közel negyven százalékát voltak képesek előállítani ezekben a városi kertekben. Később a hatvanas évek diáklázadásai alakultak át egyfajta közösségi – ökotudatos mozgalommá, s csírái lettek a modern városi kerteknek.


A közösségi kertek előnyei

 A városi kerteknek számos formái léteznek a világban: iskolakertek, szociális kertek, közösségi parkok, parcella kertészetek, melyek mind aktív részei a környék életének, kulturális, oktatási, nevelési, szociális, közösségi missziót látnak el, életet visznek elhagyott grundokra, közösséget teremtenek a tömegben, elfoglaltságot, célt, elégedettséget adnak művelőiknek, és természetesen terményeket kertészeiknek. Egy városi kert külön mikroklímát hoz létre, vizet párologtat, így csökkentve a városi hőszigetek kialakulását, zöld foltjaikkal nyugalmat és természetességet visz a betonrengetegbe. Kutatások bizonyítják, hogy a városi kertek környékén csökken a bűnözés és nőnek a lakásárak, szomszédsági közösségeket alakítanak ki, növelik az egyén felelősségtudatát és tulajdonosi szemléletét a kerület és a város iránt. Egy közösségi kert működésében 10% kertészet, és 90 % közösségi élet: az önszabályozottság, a helyi demokrácia, az együttműködés és tolerancia gyakorlóterepe. Egy társadalom ereje a közösségeiben rejlik. Az a társadalom, amely a mértéktelen individualizmust helyezi a középpontba, végtelenül gyenge, a legkisebb megrázkódtatásra is összeomlik. Egy olyan városban, ahol még köszönni is elfelejtettünk, ahol veszedelmes méreteket ölt az önzés, az akarnokság és gátlástalanság, a városi kertek lehetnek azok a tanulóterepek, amelyek helyes irányba terelik a közösségi folyamatokat, pozitív példát mutatnak a hétköznapi realitásokkal szemben. A városi közösségi kertek, a kertészkedés közös alapjáról építkezve fejlesztik a helyi demokráciát. A kertészek szabályokat alkotnak és betartják azt, közben gyakorolják demokratikus eszköztárukat: egymás meghallgatását, az érvelés és meggyőzés képességét, a közös döntéshozatalt, és együtt tervezést - ezek mind-mind hiányai a magyar társadalomnak, mind-mind pótolandó készségei a városi embernek.

 Az elmúlt évtizedek építészeti boom-jának vége, az ingatlanspekuláció és öncélú fejlesztés lenullázta önmagát. Azok a telkek, amelyek ma üresen állnak - például Budapesten -, üresek is maradnak az elkövetkező években, jobb esetben parkolót alakítanak ki rajtuk, rosszabb esetben szemét és gaz veri fel majd őket, haszontalanul csúfítják a várost. Több száz hektárnyi foghíjtelek, üres grund fekszik parlagon, amelyek művelés alá vonhatók, amelyek hasznosulhatnának, ha csak rövid időre is, városi kertként, közösségi térként. A nyugati példák éppen ezt mutatják: a városi kertek területe nem tulajdonai a kertészeknek, csak használók ők más telkén mindaddig, amíg a tulajdonos befektetőt, vagy más funkciót nem talál. A városi kertek mobil képződmények, történetük során akár többször is helyet változtatnak. Az ágyások, a közösségi terek átköltöztethetők, újraépíthetők más helyszínen. Elképesztő luxus és hanyagság ennyi parlagon heverő területet hagyni ahelyett, hogy közösségi tereket alakítanánk ki rajtuk, termőterületekké alakítanák át! Nyugati példák szerint 6-8 szoros megtérülése van az egy idénybe befektetett magok és palánták árának, miközben gazdagodik a környezetünk, szépül, egészségesebbé válik, társakat, közösséget találunk magunk számára, sőt a saját testünket is egészségesebbé tesszük a friss, jól nevelt termények és a testmozgás által.

 

A városi kertek egyik funkciója a saját szükségletre való élelmiszertermelés.

 Semmit nem tudunk az ételeinkről, melyeket megeszünk, nem ismerjük sem a termelőt, sem a technológiát, amellyel termesztették. Egyre fontosabb kérdéssé válik az élelmiszerbiztonság. A kontinenseken átívelő élelmiszer elosztó hálózatok kevés felelősséget vállalnak áruik minőségéért; legyen olcsó és legyen meg a hasznuk - erről szól az üzlet. Azonban a saját termés mindig jobb, mint a nagyáruházak tucatáruja, és büszkeséggel, elégedettséggel tölti el a kertészt, aki megtermeli. A saját termesztés irányt mutat a minőség felé, a városi kertész tudatosan vásárol, előnyben részesíti a minőséget, a helyi terményt, ezzel is segíti a hazai gazdákat.

  

Változás előtt a világ

 Az elkövetkező évtizedek az élelmiszerválságok évtizedei lesznek. A kontinenseken átnyúló élelmiszerkereskedelem, a helyi termelés háttérbeszorulása, a tőzsdei spekulációk és a lélektelen üzlet, együttesen hihetetlenül kiszolgáltatottá teszi az embereket: a nagy elosztóhálózatok kezében vagyunk. Civilizációs vívmányként éljük meg a szezonok nélküli élelmiszerkereskedelmet, az állandó árubőséget, a kontinentális kereskedelmi láncokat, holott tudható, hogy ez rövidesen fenntarthatatlanná válik. Túl könnyű megépíteni egy nagyáruházat, azonban ugyanilyen könnyű lesz bezárni azt, ha a gazdasági szükség így kívánja. Csakhogy közben kihalnak a kisboltok, a helyi termelők feladják a termelést, mi magunk is elfelejtjük nagyszüleink praktikáit, nincs befőzés, nincs kiskert, fogalmunk sincs a helyi ízekről, még egy kamránk sincs, ahol raktározhatnánk - máról holnapra élünk, legalábbis a saját élelmezésünk szempontjából. A minőség helyett az olcsóság a legfőbb mérce. Akciókra vadászunk az ízek helyett, pusztán fogyasztókká válunk teremtők helyett. Józanésszel tudható, hogy ez a folyamat sokáig nem tartható, alapvető változások előtt áll a világ, erre jobb időben felkészülni, mintsem tudatlanul elszenvedni azt. A gazdasági válságot nem oldották meg, az elmúlt három év csak a problémák elodázásról szólt. Nincs új gazdasági paradigma, miközben az eddig követett út, gazdasági – társadalmi berendezkedés, ebben a formában nem folytatható, nincs hozzá elég erőforrás, ezt a bolygót nem ekkora fogyasztásra és igényekre találták ki, és főleg nem ennyi emberre. Ha bármiféle módon fokozódik a válság, az egyén egymaga védtelen és gyenge, ellenállni és megoldásokat találni képtelen lesz, viszont közösségben talán meglesz a lehetősége a helyes válaszok megtalálására, átvészelni a nehéz időszakokat. A városi kert éppen az ilyen közösségek terepe, sokféle ember, sokféle tapasztalat gyűlik össze egy ügyért, a városi kert, a városi mezőgazdaság megteremtése érdekében.


Válságkezelés közösségi kertekkel

 Az elmúlt egy évben 40%-kal növekedtek globálisan az élelmiszer árak, és ez a folyamat csak gyorsulni fog az emberiség létszámának növekedésével, az időjárási anomáliák gyakoribbá válásával, a termőföldek és az óceánok túlhasználtságával, az üzemanyagok árának növekedésével, és legfőképpen Ázsia és Afrika egyre növekvő élelmiszer igényével. A globális élelmiszerválság lokálisan is érezhető: egyre kevesebbet és egyre rosszabb minőséget vásárolunk. Ahogy a legutóbbi világháború során a Győzelem kertek masszív részt tettek ki a lakosság élelmiszer ellátásában, a jövő is kezd hasonlóvá válni. „Grown Your Own Food - Termeld meg magadnak” az új szlogen, már a városokban is. Igazán hasznosan meg lehet művelni 5-10 négyzetméteres parcellát, és igazán hasznos lenne újra hozzászoktatni magunkat a minőséghez, a saját részre való termelés és gyarapodás, az önellátás öröméhez. A városi kert nem afféle „úri huncutság”, városi zöld-mozgalmár akciózás. Sokak számára lesz létkérdés, a pénztelenséget enyhítő tevékenység. A válság mindenkit egyformán érint, elszegényített várost és vidéket egyaránt. Ahogy vidéken a háztáji termesztést, az önellátás kultúráját kormányprogram próbálja erősíteni, ehhez ugyanúgy joguk van a városlakóknak is, őket is helyzetbe kell és lehet hozni városi kertek alapításával, az önellátás lehetőségének megteremtésével. Újra válság van, egyre mélyülő globális válság. Ám vannak jó receptek, felmenőink átéltek már hasonlót, tanuljunk tőlük, termeljünk magunknak, alakítsunk városi kerteket! A városi kertek alapítása valódi szociális kérdés, sokak számára valódi adomány, nem segély, nem alamizsna, hanem a lehetőség önmaguk megsegítésére, az önellátás legalább részleges megvalósítására. A munkanélküliség, az elszegényedés, az elmagányosodás, az életcél nélküliség - kortünetek, igazi városi betegségek, amelyekre valódi gyógyír a városi kertek alapítása és működtetése, amelyhez csak akarat, fantázia és egy kevés jóindulat kell. A városlakóknak ugyanúgy joguk van saját életük jobbítására, az önellátás megteremtésére, élelmiszer függetlenségük megteremtésére, mint a vidékieknek, csak a lehetőséget kell megadni számukra.


A városi környezet alkalmas mezőgazdasági termelésre?

 A városi föld általában nem alkalmas a növények nevelésére, nem is érdemes kísérletezni vele, a városi kertekben érdemesebb hozatott termőföldből ágyásokat kialakítani. Ahogy New Yorkban 1900 városi kert működik, bizonyára ők is tisztában vannak a városi szennyezettség lehetőségével, mégis kiválóan működik a városi mezőgazdasági termelés, egyre több a helyi piac, a város vezetése sokat tesz ezeknek a kerteknek a fenntartásáért, bővítéséért. Sok kert a kertszabályzatában kiköti, hogy csak saját részre lehet termelni, eladásra nem, így az egyén felelőssége és kockázata a termés minősége és annak elfogyasztása, ugyanakkor más tengerentúli kertek feleslegét központilag gyűjtik és juttatják el a legrászorultabbaknak. A legtöbb városi kert tiltja a vegyszerek, a növényvédő szerek használatát, műtrágyák helyett komposztálnak, gyűjtik az esővizet, törekednek a minél természetközelibb termesztési módszerek alkalmazására.

 Sokan vágnak bele a városi kertészkedésbe előtanulmányok, tapasztalat nélkül. Ez nem baj, hiszen egymástól tanulhatnak a kertközösségben, egyébként is a növények igazán megengedő lények, viszonylag kevés gondoskodást is sok terménnyel hálálnak meg, nem kell profi mezőgazdásznak lenni ahhoz, hogy belevágjunk városi parcellánk művelésébe. Évről évre jobban fogjuk érteni a növények működését, a fajták sokszínűségét. A parcellakertészetek életre hívnak egyfajta egészséges versenyt, ahol a minőség, a mennyiség, és a különlegesség lesznek a főbb szempontok.


Vandalizmus, rongálás, terménylopás

 Ahogy a vidék Magyarországának súlyos problémája a terménylopás, naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a jelenség nem fog megjelenni a városi kertekben. A vidék életét megkeserítő, sokszor ellehetetlenítő problémák megoldását nyugodtan hozzuk be a városba, és legyen kerítés, térfigyelő rendszer, jó viszony a helyi rendőrséggel és polgárőrökkel. Legfőképpen pedig fel kell készülni arra, hogy mindez megtörténhet, lesznek vandálok, lesznek tolvajok, de ezen nem szabad fennakadni, a kertet tovább kell művelni, az elpusztított ágyásokat újra kell telepíteni. Idővel a közösség fog győzni, és megszokottá, elfogadottá, egy-egy kerület büszkeségévé válik a kert.


 

Olvasói megjegyzések

Megjegyzés írásához regisztrálni kell. Ha már regisztrált, jelentkezzen be




^ Vissza a tetejére ^