Diogenész bögréje
Szerző Juhász Artur
Közzétéve 2013. 01. 26.

   Diogenész (i. e. 414-323) ókori filozófus volt, korának talán legellentmondásosabb gondolkodója. Kezdetben pénzváltással foglalkozott (korabeli bankár), majd meggyűlölte a civilizációt, és csaknem minden tárgyától, vagyonától megszabadult. Csupán három dolgot tartott meg: egy hordót, amelyben lakott, egy lámpást és egy ivóedényt. Úgy gondolta, ennyi az a tárgyi minimum, amely a legegyszerűbb léthez szükséges.

   Történt egyszer, hogy Diogenész elment vízért a kúthoz. Ott észrevett egy fiút, aki a tenyeréből ivott. Ezt látván Diogenész eldobta edényét, és ezt mondta: "Ez a gyermek legyőzött engem egyszerűségben."

   A „nyugati típusú” civilizációban élő ember számára – tisztelet a kivételnek – a jólét minden határon túli növelése a legfontosabb életcél. Ezt pedig a pénz biztosítja, ha van. Ha nincs, akkor addig kell hajtani, amíg lesz elég. És mekkora az a vagyon, amikor azt mondja emberünk, hogy most már ez elég? Akinek van tízmilliója, az húszat akar, akinek százmilliója van, az pedig kétszázat. Nincs megállás. Ha pénzünk elfogy, felveszünk hitelt. Mert a házimozit, okostelefont, márkás cipőt, trendi cuccot meg kell venni, mert már a szomszédnak is van. Meg az ismerősök mit fognak szólni, ha hároméves ósdi telefont húzok ki a zsebemből?
 
   Olyan világban élünk, melyet a nagytőke irányít, és nem létező igényeket generál bennünk reklámok segítségével. Piacra dobnak egy új terméket, majd elhitetik velünk, hogy meg kell szereznünk mindenáron, mert anélkül mit sem ér az életünk. Az anyagi javak iránti beteges rajongásunk értékválságot idézett elő. A Föld erőforrásai kimerülőben vannak. Ezt lehet, hogy elhisszük, de teszünk-e valamit a változás érdekében? Mint annyi más dolog, ez is fejben dől el. Ott kell először változtatnunk!

   Diogenész vagy „nyugati ember”? Két szélsőség. Ha megtalálnánk az arany középutat, és az emberek többsége aszerint élne, akkor el tudnánk kerülni a globális összeomlást. Ez lenne a fenntarthatóság biztosítéka.